Az első próbatételek

Nna, megint itt vagyok, mert végre- végre van miről beszámolnom! Először is, tegnap megtartottam az első referátumomat, a késközépkori és koraújkori női viseletből. Iszonyat meló volt benne ahhoz képest, amennyit otthon szoktam egy-egy ilyen dologba feccölni, gyakorlatilag az egész szombat- vasárnap és a hétfő nagy része is elment rá, dehát ezt ugye NÉMETÜL kellett tartani.
Megírtam előre a szövegem, ziher ami biztos alapon, mégis remegő lábakkal léptem föl a pódiumra. Elindítottam a PowerPointot, és rögtön halálhörgéseket hallottam a sorok közül. Hátranéztem, és abban a pillanatban rájöttem, mi a baj: az első dián kapásból elrontottam a "viselet" névelőjét... Égett a képem, de folytattam, és ahogy bejöttek a színes képek, én pedig belelendültem, és el mertem szakadni a papírkámtól, kezdtem egyre értelmesebb arckifejezéseket látni a "közönségben". Amikor pedig odáig jutottam, hogy a prédikátorok a mély oldalsó ruhakivágást "a pokol ablakának" nevezték, még nevettek is. Ergó, értették, amit mondtam!
Hihetetlen megkönnyebbüléssel kattintottam az utolsó diára, de kicsit félve pillantottam a többiekre, akik azonban egész hosszas és hangos kopogással fejezték ki tetszésüket (itt az a divat, hogy minden referátum végén kopognak a padon tiszteletnyilvánításképp). A tanárnéni pedig azt mondta, hogy szép volt, jó volt, "naon teccett", és jól válogattam az irodalmat, meg azt is, hogy miről beszéljek egy ilyen óriási témában. Arcomra kiült az a kissé idióta mosoly, ami nálam a büszkeséget jelzi, és kábé 5 percig szokott tartani, ameddig át nem vált depibe, hogy mennyi mindent csinálhattam volna jobban. Most azonban nincs ilyen érzésem. Ahhoz képest, hogy életemben először beszéltem nagyobb közönség előtt idegen nyelven (és nem is angolul!), azt hiszem, nyugodtan mondhatom: megoldottam a feladatot. Már csak fejlődnöm kell...

Ma pedig tesztet írtunk várkutatásból, és remélhetőleg minden kérdésre nagyjából jól válaszoltam. Legalábbis.... Na jó, kisebb hibák becsúszhattak, nem csak a hiányos szókincsemből adódóan, de remélem a prof értékelni fogja, hogy még magyarázó rajzokat is gyártottam neki... Majd meglátjuk.

Ja, egyébként most értem haza nemrég a Türkenschantz- parkból, aminek már a neve is csúcs (az 1683-as vagy 1684-es, sose tudom megjegyezni, bécsi ostromnál ui. itt voltak a törökök sáncai), de amúgy is gyönyörű hely. Valami nemzetközi integrációs nap volt ma, és Marikei-jel (senki nem mondja kétszer ugyanúgy a nevét, úh ne kérdezzétek hogy kell kiejteni), a sziklamászás- bolond német régészlánnyal, meg a koleszos barátaival kimentünk megnézni, mi a helyzet. Tök muris volt, frizbiztünk, kajáltunk, a fiúk zsonglőrködtek, szólt a zene, jött egy csomó gólyalábas bohóc... Szeretem ezeket a félspontán bécsi szabadtéri összejöveteleket.
Most viszont muszáj aludni mennem (ezért nem is tartottam velük az este további részében), mert az elmúlt pár napban nemigen pihentem 5 óránál többet. Inkább kevesebbet, és abban se volt köszönet.

Mindenkit üdvözlök, büszkén, vidáman, de hullafáradtan.

Random finomságok

Az utóbbi másfél hétben nemigen tettem ki a lábamat a szobából, tekintve, hogy 1. állati sok dolgom van, 2. még mindig nincs új szobatársam, így most élvezem, hogy akkor kelek föl és fekszem le, amikor akarok, és 3. tegnap óta már kicsit több időm lenne, de most meg esik az eső. Nagyon. Esik. :-(

Viszont, hogy a blogom ne legyen már annyira elhanyagolva, következzék néhány táplálkozástörténeti megfigyelés, a Kaisersemmelen (ami frissen egészen isteni, de nagyon gyorsan kiszárad) túl.

Reggeli érdekességek:

- számos bécsi kávézóban lehet kleiner és großer Wiener Frühstücköt, azaz kis és nagy bécsi reggelit kérni. Én még csak az előbbit próbáltam, ez császárzsömlét (naná!), vajat, lekvárt és/vagy mézet, valamint kávét jelent. A nagynak valószínűleg lehet valami köze a tojásrántottához... :-) Ebben az a jó, hogyha bemész valahova, és ezt kéred, nagy valószínűséggel tudhatod, mit fogsz kapni.

- Az osztrák takarékosság és a junkfood: a legutóbbi esős évszakban elkapott egy zápor és bemenekültem egy McDodóba, mert éppen az volt 10 méteren belül. Gondoltam, ha már csurom víz vagyok, iszom egy forró csokit, az legalább jó meleg. Kértem is egyet, erre a csaj hozzám vágott egy pohár langyos tejet és egy zacsi instant kakaót. Nesze nekem jó forró itóka. Azóta közvéleménykutatást tartottam ezzel kapcsolatban a nemzetközi ismeretségi körömben, és mindenki szerint csak burkus szomszédék ennyire sóherek, hogy még a Nesquicket is a t. vendéggel kevertetik bele a tejbe.

- A mai reggeli tanulságai: Tulajdonképpen a mai bolti kirándulásom adta az ihletet, hogy kajákról írjak. Reggel vettem ugyanis kenyeret és sajtot. Ez nem hangzik túl izgisnek, ugye? Akkor vegyük csak szemügyre közelebbről ezt az oly ártatlannak látszó teljes kiőrlésű diós veknit! Igen, jól látjátok, a jó osztrák pék nem csak egyszerűen lelisztezi a kenyerét, hanem belerajzolja a cégemblémát! (Egyébként nagyon finom cipó, azóta megkóstoltam.)

A rebellis sajtok: A sajt is ízlik, csak kissé büdös, de abban nem is az a pláne, hanem a neve! Ezt a csodás terméket ugyanis a következőképp hívják: "BergkräuterRebell", ami nagyjából annyit tesz, hogy "A hegyi gyógyfüvek lázadója". Szemem előtt rögtön hős dél- tiroli sajtmesterek jelentek meg, amint egyszál (öhm, izé) sajtkészítő eszközzel szállnak szembe az elnyomó hatalommal. Ennek utána kellett járnom. :-D A címkén volt egy honlapcím (http://www.kaeserebellen.at/), amit rögtön meg is néztem, és sajnos kicsit csalódnom kellett, ugyanis csak azért forradalmiak, mert egy "kis tejüzem, amely, mintegy rebellis módon, világszínvonalú termékeket készít." A csudába, semmi önfeláldozó szembeszegülés a... ööö... igazából Ausztriában nem volt erre olyan sok lehetőség, mint otthon. Na mindegy, a cucc fincsi, és a logójuk is menő. "Boldogok a sajtkészítők és más tejipari dolgozók." ;-)

Más megfigyelések:

- A túl száraz Sachertorte ellenszere: sajnos ezt a klasszikus édességet nagyon könnyű kissé fullasztóra készíteni. Én is kifogtam a múltkor egy ilyen szeletet, pedig direkt cukrászdában vettem. Steffi barátnőm tapasztalaton alapuló tanácsára hallgatva azonban beszereztem hozzá egy dobozka csokikrémet tejszínhabbal és némi epret, és... tadaam! Isteni volt.

- A spárgaszezon: beértek az első spárgafejek, és ennek örömére városszerte hirdetik az éttermek a "Spargelzeit"-ot. Lehet kapni spárgakrémlevest, szalonnába tekert spárgát, spárgát sajttal, spárgát lazaccal, csőben sült spárgát és minden elképzelhető illetve elképzelhetetlen kombinációt. És általában finomak is, csak az a baj, hogy ez a zöldségféle sosem volt a legolcsóbb. :-(

Na, ennyit a táplálkozástörténetről, remélhetőleg ezen a héten végre- végre eljutok a Belvedere- kastélyba, ahová már oly régóta készülök!

A bécsi sivatag virágai

Óh, és majd elfelejtettem, szerény szállásom lakályosabbá tételére már két kaktuszt is beszereztem, akik láthatóan kedvelnek engem, hisz élnek és virulnak. Az egyik (a baloldali) azt hiszem épp virágozni készül, ha csak ki nem derül, hogy ő egy növénynek álcázott alien, és a csáp, amit a levelei közül kinövesztett, igazából egy antenna, amivel titkos jeleket ad a társainak, hogy hova szálljanak le... (Oké- oké, már két hónapja próbálok keresztülvergődni egy háromkötetes német sci- fin, nem csoda, hogy ilyen ötleteim támadnak. ;-)

Und sie sagte, dass sie nie mehr einen Konjunktivsatz sehen wolle...

Tegnap kiosztották a német teszteket. Előtte megbeszéltük a többiekkel, hogy igazából egyáltalán nem számít, milyen lesz, de azért mindenki kissé idegesen várta a tanárnénit. Főleg én, ugyanis szent meggyőződésem volt, hogy az enyém sikerült a legrosszabbul, tekintve, hogy a csoportból én vagyok német nyelvű országban a legkevesebb ideje, és a szókincsem, hát hm, szóval, ne szépítsük, gyatra.
Viszont aki olyan pesszimista, mint én, azt érik a leggyakrabban kellemes meglepetések! Ugyanis miután hőn szeretett tanerőnk odaadta a dolgozatokat, felírta az eredmények statisztikáit a táblára (német precizitással, természetesen), és ilymódon kiderült, hogy a tesztem tökéletesen beleesett a csoportátlagba! Ja igen, az pedig még külön hasznosnak bizonyult, hogy egész hétfőn amiatt pánikoltam, hogy én még életemben nem tanultam a függő beszédet (leánykori nevén Konjunktiv I), és Bécs felé utazva végig a nyelvtankönyvet bújtam, ugyanis az ezzel foglalkozó rész, ami szép sok pontot ért, tökéletesen hibátlan lett! (Bár mindig is tisztában voltam vele, hogy a németben számomra NEM a nyelvtan okoz gondot.)
Hát ez történt. Talán csodálkoztok, amiért azon lelkendezem, hogy "átlagos" lett a tesztem, mert ez általában nem vall rám, de most igazolva érzem, hogy helyem van ebben a csoportban, amivel kapcsolatban eddig erős kétségek gyötörtek. Hurrá! A szókincsem pedig napról napra javul, úgyhogy talán az sem menthetetlen.
Az óra végeztével elmentünk megünnepelni, hogy túl vagyunk az első teszten. (Ezúton is elnézést kérek mindenkitől, akinek azt ígértem, hogy este fent leszek az MSN-en, de Hannibalnak, a csoport venezuelai fiestafelelősének nem lehet ellenállni, ha kocsmába akarja cincálni az embert. :-) Egy ír pubba, ami esetünkben ugyan nem túl stílszerű, de egyébként nagyon kellemes hely. És egész este németül beszéltem! Igen! (Szerencsére rajtam kívül ketten is voltak magyarok, úgyhogy ha nem tudtam egy szót, mindig megkérdezhettem. Azért ez jó kis mankó volt.)
Ja, végül pedig még azt is elmesélem, hogy potom 5 EU-ért vettem 11 db régészetes könyvet, mert az egyik németes társam és a férje selejtezik otthon a könyvespolcot, és ráakadtak egy tízkötetes, "Bevezetés a régészetbe"- szerűségre, tele szép színes képekkel (PowerPoint készítés szempontjából ez nem egy utolsó szempont...), meg még egy munkára, ami a leghíresebb német leletekről szól. Ezt nem hagyhattam ki. Már csak az a kérdés, hogy hogyan fogom őket hazavinni?

Úti élmények

No, ma visszatértem a Császárvárosba, és utam során több érdekes dolgot is láttam. Reggel például, ahogy kies szülőhelyemről Pestre igyekeztem, arra lettem figyelmes, hogy a Váli völgy fölött gyönyörű szivárvány húzódik. Ha megállt volna a vonat, kincset találhattam volna! :-)

Ezt a tüneményt sajnos nem tudtam lefényképezni, nem úgy, mint azt a kis drágaszágot, amit nagy valószínűség szerint Bruck an der Leitha valamelyik sok fölös energiával rendelkező vasutasa épített a sínek közé:

Bár elsőre én sem hittem a szememnek, de ez bizony egy minden komforttal, felvonóhíddal, farkasveremmel, öregtoronnyal és más egyebekkel ellátott váracska, sziklakerttel párosítva. Bár általában nem vagyok a kertitörpék, antik szobormásolatok és hasonló tájépítészeti díszek híve, de ez a nagy műgonddal kivitelezett makett a vasútállomáson... Egészen szürreális. Nekem legalábbis tetszik.

Ennyit mára, szurkoljatok, mert holnap tesztet írok németből! Jó éjt mindenkinek!