Random finomságok

Az utóbbi másfél hétben nemigen tettem ki a lábamat a szobából, tekintve, hogy 1. állati sok dolgom van, 2. még mindig nincs új szobatársam, így most élvezem, hogy akkor kelek föl és fekszem le, amikor akarok, és 3. tegnap óta már kicsit több időm lenne, de most meg esik az eső. Nagyon. Esik. :-(

Viszont, hogy a blogom ne legyen már annyira elhanyagolva, következzék néhány táplálkozástörténeti megfigyelés, a Kaisersemmelen (ami frissen egészen isteni, de nagyon gyorsan kiszárad) túl.

Reggeli érdekességek:

- számos bécsi kávézóban lehet kleiner és großer Wiener Frühstücköt, azaz kis és nagy bécsi reggelit kérni. Én még csak az előbbit próbáltam, ez császárzsömlét (naná!), vajat, lekvárt és/vagy mézet, valamint kávét jelent. A nagynak valószínűleg lehet valami köze a tojásrántottához... :-) Ebben az a jó, hogyha bemész valahova, és ezt kéred, nagy valószínűséggel tudhatod, mit fogsz kapni.

- Az osztrák takarékosság és a junkfood: a legutóbbi esős évszakban elkapott egy zápor és bemenekültem egy McDodóba, mert éppen az volt 10 méteren belül. Gondoltam, ha már csurom víz vagyok, iszom egy forró csokit, az legalább jó meleg. Kértem is egyet, erre a csaj hozzám vágott egy pohár langyos tejet és egy zacsi instant kakaót. Nesze nekem jó forró itóka. Azóta közvéleménykutatást tartottam ezzel kapcsolatban a nemzetközi ismeretségi körömben, és mindenki szerint csak burkus szomszédék ennyire sóherek, hogy még a Nesquicket is a t. vendéggel kevertetik bele a tejbe.

- A mai reggeli tanulságai: Tulajdonképpen a mai bolti kirándulásom adta az ihletet, hogy kajákról írjak. Reggel vettem ugyanis kenyeret és sajtot. Ez nem hangzik túl izgisnek, ugye? Akkor vegyük csak szemügyre közelebbről ezt az oly ártatlannak látszó teljes kiőrlésű diós veknit! Igen, jól látjátok, a jó osztrák pék nem csak egyszerűen lelisztezi a kenyerét, hanem belerajzolja a cégemblémát! (Egyébként nagyon finom cipó, azóta megkóstoltam.)

A rebellis sajtok: A sajt is ízlik, csak kissé büdös, de abban nem is az a pláne, hanem a neve! Ezt a csodás terméket ugyanis a következőképp hívják: "BergkräuterRebell", ami nagyjából annyit tesz, hogy "A hegyi gyógyfüvek lázadója". Szemem előtt rögtön hős dél- tiroli sajtmesterek jelentek meg, amint egyszál (öhm, izé) sajtkészítő eszközzel szállnak szembe az elnyomó hatalommal. Ennek utána kellett járnom. :-D A címkén volt egy honlapcím (http://www.kaeserebellen.at/), amit rögtön meg is néztem, és sajnos kicsit csalódnom kellett, ugyanis csak azért forradalmiak, mert egy "kis tejüzem, amely, mintegy rebellis módon, világszínvonalú termékeket készít." A csudába, semmi önfeláldozó szembeszegülés a... ööö... igazából Ausztriában nem volt erre olyan sok lehetőség, mint otthon. Na mindegy, a cucc fincsi, és a logójuk is menő. "Boldogok a sajtkészítők és más tejipari dolgozók." ;-)

Más megfigyelések:

- A túl száraz Sachertorte ellenszere: sajnos ezt a klasszikus édességet nagyon könnyű kissé fullasztóra készíteni. Én is kifogtam a múltkor egy ilyen szeletet, pedig direkt cukrászdában vettem. Steffi barátnőm tapasztalaton alapuló tanácsára hallgatva azonban beszereztem hozzá egy dobozka csokikrémet tejszínhabbal és némi epret, és... tadaam! Isteni volt.

- A spárgaszezon: beértek az első spárgafejek, és ennek örömére városszerte hirdetik az éttermek a "Spargelzeit"-ot. Lehet kapni spárgakrémlevest, szalonnába tekert spárgát, spárgát sajttal, spárgát lazaccal, csőben sült spárgát és minden elképzelhető illetve elképzelhetetlen kombinációt. És általában finomak is, csak az a baj, hogy ez a zöldségféle sosem volt a legolcsóbb. :-(

Na, ennyit a táplálkozástörténetről, remélhetőleg ezen a héten végre- végre eljutok a Belvedere- kastélyba, ahová már oly régóta készülök!