Elmúlt a hétvége, és hazamentek a szüleim, akik itt voltak várost nézni. Igazából összesen két fél napunk volt, így csak a legfőbb dolgokat tekintettük meg, úgymint:
- Stephansdom, ahova nem lehetett rendesen bemenni, mert valami nagyon nagy modern művésznek volt a főhajóban kiállítása, ami a boltozatról lógó fehér vásznakból állt, amit kék fénnyel világítottak meg. És ezért nem láthattuk Pilgramot! Bah. Néha kifejezetten allergiás vagyok a mai művészekre.
- Heldenplatz, amit teljesen beépítettek bódékkal a foci-EB miatt. Szegény Lotharingiai Károlyt is körbeállványozták, így azt az elméletet fejlesztettük ki, hogy Károly per pillanat a gerendák közül próbál kiugratni, és közben kiabál a vele szemben elégedetten és szabadon vigyorgó Savoyai Jenőnek, hogy segítsen már! De Jenő nem segít. :-P
- Rathaus és parlament. Itt elcsíptünk egy rezesbanda- felvonulást, ami nagyon látványos volt, és jól is játszottak.
- Kunsthistorisches Museum. Sajnos a képtárból most is csak a németalföldiekre volt időnk, úgyhogy az olaszok miatt még egyszer vissza kell majd mennem. Viszont láttuk az idősebb és az ifjabb Brueghel leghíresebb képeit (Parasztlakodalom, Bábel tornya, Téli vadászat, satöbbi), amik nekem igen kedvesek, sok Rubenset, és egy pár Rembrandtot. Én most vethettem először egy pillantást élőben van Rijn mester egy festményére, és le voltam nyűgözve. Tudom, hogy mindenki ezt mondja, de tényleg igaz: az ő portréi élnek. A szemek tükrözik a modell jellemét, az arcok rengeteget elárulnak az illető életéről, és egyáltalán- csak azt várja az ember, hogy mikor néznek rá, és kérdezik meg, hogy mégis mit bámul? Hihetetlen.
És a városnézés mellett persze még azzal az előnnyel is járt ez a kis hétvégi túra, hogy az ősökkel lehettem, akiket már erősen hiányoltam. :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése