Hát, eljutottam ide is. Itt vagyunk az ásatáson, fönn a nagy magos Alpokban. Csekély 10 óra utazás után tegnap már nem volt kedvem írni, úgyhogy most pótolom. Tulajdonképpen úgyis tök mindegy, mert nincs internet, így csak akkor tudom majd feltölteni a dolgokat, ha hazaérek. (Bár a tanárnőnek van mobil netje, de nincs pofám megkérdezni, hogy használhatnám-e a blogom frissítésére…)
Naszóval, minden zökkenőmentesen ment, elértem minden csatlakozást, nem hagytam el egy táskát se, a tanárnő is kijött elénk az állomásra, úgyhogy idáig minden rendben volt, és onnantól kezdve csak még jobb lett.
Megérkeztünk a szállásra, ami egy klasszikus osztrák panzió muskátlikkal, bocikkal, csacsival és természetesen rengeteg kerti törpével, valamint egy zerge életnagyságú szobrával, mert az elengedhetetlen része az alpesi miliőnek. A kilátás csodálatos, a levegőt harapni lehet, az ágy kényelmes (majdnem 12 órát aludtam), a fürdőszoba szép és tiszta, az ellátás pedig egyszerű, de bőséges.
Utóbbiról szólva, nekünk csak az esti itókákat kell fizetni, minden más az ásatás számlájára megy. Kedves tanerőnk még csokit és gyümölcsöt is hozott nekünk, szóval lehet otthon pedálozni a tanásatáskon. Persze, igaz, hogy itt csak heten vagyunk össz-vissz.
A feltárás egyébként munka szempontjából is mondhatni, khm, oktató jellegű. Egy későközépkori és koraújkori nemesfémolvasztó műhelyről van szó, amit egyszer már félig kiástak, mi csak befejezzük, hogy szabadtéri múzeumot csinálhassanak belőle. Lelet igazából sose volt sok, most meg még annyi sem maradt. Tavaly találtak egy fejszét, három szöget, aztán annyi. A rétegek gyönyörűen elválnak, szóval, ideális helyszín az ismerkedéshez a régészettel. Van is egy kezdőnk, aki még sose járt ásatáson.
Mi Bencével élvezzük a tájat, valamint finomítjuk a bontási és csákányozási technikánkat. (Asszem, nagyon jól tettem, hogy elmentem Csókakőre múlt héten, mert így most tudom, hogy mekkora köveket bírok el egyedül.)
A helyszín egyébként majdnem teljes egészében le van fedve, úgyhogy az eső sem akkora gond, szép hosszú szüneteket tartunk, és egy remekbe szabott, kristálytiszta patak zúdul le a hegyről tőlünk kábé 10 méterre. Szóval, mit is mondhatnék még? Az a gyanúm, megfogtam az isten lábát, és őszintén remélem, hogy ezirányú véleményem nem is fog változni. Megyünk majd Salzburgba és a Bad hofgasteini múzeumba is, meg végignézzük a környékbeli lelőhelyeket, a hétvége pedig szabad, úgyhogy egyelőre minden tök jónak tűnik.
Jelen pillanatban az az egyetlen gondom, hogy kicsit hideg van. Talán egy ujjatlan póló, egy rövid ujjú póló, két pulcsi és egy széldzseki elég lesz holnapra. Nem baj, mindenesetre van aszpirinem…
Naszóval, minden zökkenőmentesen ment, elértem minden csatlakozást, nem hagytam el egy táskát se, a tanárnő is kijött elénk az állomásra, úgyhogy idáig minden rendben volt, és onnantól kezdve csak még jobb lett.
Megérkeztünk a szállásra, ami egy klasszikus osztrák panzió muskátlikkal, bocikkal, csacsival és természetesen rengeteg kerti törpével, valamint egy zerge életnagyságú szobrával, mert az elengedhetetlen része az alpesi miliőnek. A kilátás csodálatos, a levegőt harapni lehet, az ágy kényelmes (majdnem 12 órát aludtam), a fürdőszoba szép és tiszta, az ellátás pedig egyszerű, de bőséges.
Utóbbiról szólva, nekünk csak az esti itókákat kell fizetni, minden más az ásatás számlájára megy. Kedves tanerőnk még csokit és gyümölcsöt is hozott nekünk, szóval lehet otthon pedálozni a tanásatáskon. Persze, igaz, hogy itt csak heten vagyunk össz-vissz.
A feltárás egyébként munka szempontjából is mondhatni, khm, oktató jellegű. Egy későközépkori és koraújkori nemesfémolvasztó műhelyről van szó, amit egyszer már félig kiástak, mi csak befejezzük, hogy szabadtéri múzeumot csinálhassanak belőle. Lelet igazából sose volt sok, most meg még annyi sem maradt. Tavaly találtak egy fejszét, három szöget, aztán annyi. A rétegek gyönyörűen elválnak, szóval, ideális helyszín az ismerkedéshez a régészettel. Van is egy kezdőnk, aki még sose járt ásatáson.
Mi Bencével élvezzük a tájat, valamint finomítjuk a bontási és csákányozási technikánkat. (Asszem, nagyon jól tettem, hogy elmentem Csókakőre múlt héten, mert így most tudom, hogy mekkora köveket bírok el egyedül.)
A helyszín egyébként majdnem teljes egészében le van fedve, úgyhogy az eső sem akkora gond, szép hosszú szüneteket tartunk, és egy remekbe szabott, kristálytiszta patak zúdul le a hegyről tőlünk kábé 10 méterre. Szóval, mit is mondhatnék még? Az a gyanúm, megfogtam az isten lábát, és őszintén remélem, hogy ezirányú véleményem nem is fog változni. Megyünk majd Salzburgba és a Bad hofgasteini múzeumba is, meg végignézzük a környékbeli lelőhelyeket, a hétvége pedig szabad, úgyhogy egyelőre minden tök jónak tűnik.
Jelen pillanatban az az egyetlen gondom, hogy kicsit hideg van. Talán egy ujjatlan póló, egy rövid ujjú póló, két pulcsi és egy széldzseki elég lesz holnapra. Nem baj, mindenesetre van aszpirinem…
(A képen a szállásunk látható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése