Ma reggel tisztára a Muzsika hangjában éreztem magam (csak az a fránya Von Trapp kapitány nem akart befutni), ugyanis a hajnali zápor után végre kisütött a nap, vízcseppek csillantak a fűszálakon, csiripeltek a madarak, meg minden egyéb, így kiszabadultam sétálni kicsit. Eredetileg a bad gasteini termálfürdőbe akartam ugyan menni a lányokkal, de sajnos még túlságosan meg vagyok fázva az ilyen vizes mókákhoz.
Azonban annyi baj legyen, a remekbeszabott alpesi táj mindenért kárpótolt, és havasi gyopárt nem is találtam, összeszámoltam másfél óra alatt hétféle pillangót, öt különböző fajta madarat, láttam egy mókust is, és rengeteg fát, mohát, zuzmót, virágot, bokrot, amiknek kábé egy tizedéről tudtam, micsoda.
A legjobb az volt, mikor egy öreg hídhoz értem, aminek nedves fája a hirtelen kisütő naptól lanyha fenyőillatú párákat sóhajtozott minden lépésnél. Aztán egy kis forrásra bukkantam, amit moha és lila virágok nőttek körül. Közülük tört elő a jéghideg, kristálytiszta víz, hogy aztán megszámlálhatatlan zúgón át siessen a patakba. A szokatlan melegtől gőzölgött az egész erdő, és a harmat, meg az eső maradéka szinte a szemem láttára tűnt el, misztikus párába vonva a fenyők törzseit. Mit is mondhatnék? Jó kis hely ez. (És nem, nem énekeltem. De csak azért nem, mert még mindig nincs hangom…)
Azonban annyi baj legyen, a remekbeszabott alpesi táj mindenért kárpótolt, és havasi gyopárt nem is találtam, összeszámoltam másfél óra alatt hétféle pillangót, öt különböző fajta madarat, láttam egy mókust is, és rengeteg fát, mohát, zuzmót, virágot, bokrot, amiknek kábé egy tizedéről tudtam, micsoda.
A legjobb az volt, mikor egy öreg hídhoz értem, aminek nedves fája a hirtelen kisütő naptól lanyha fenyőillatú párákat sóhajtozott minden lépésnél. Aztán egy kis forrásra bukkantam, amit moha és lila virágok nőttek körül. Közülük tört elő a jéghideg, kristálytiszta víz, hogy aztán megszámlálhatatlan zúgón át siessen a patakba. A szokatlan melegtől gőzölgött az egész erdő, és a harmat, meg az eső maradéka szinte a szemem láttára tűnt el, misztikus párába vonva a fenyők törzseit. Mit is mondhatnék? Jó kis hely ez. (És nem, nem énekeltem. De csak azért nem, mert még mindig nincs hangom…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése