Azért nem lehet minden tökéletes...

Oké, hazajöttek a szomszédaim, és azóta úgy ordítanak valamilyen szláv nyelven, hogy azt valószínűleg nem csak én, de egész Bécs hallja. Remélem, megtartják azon jó szokásukat, hogy nem tartózkodnak sokat a szobájukban, mert őszintén szólva nem igazán vagyok kíváncsi a magánéletükre, még akkor sem, ha nem értem őket. A régi helyen legalább jó volt a szigetelés... (bár így utánagondolva, ezen a hangerőn az se segített volna...) Óh, a kollégiumi élet szépségei!