A kiskésit!

A mai napom a fészekrakás jegyében telt, ugyanis egyrészt bejelentettem magam a városi hatóságnál az új koliba, másrészt vettem pár dolgot, hogy otthonosabbá tegyem a helyet. (Mint Jennifer Garner tegnap a Junoban: "You know, it's called nesting." "Nesting, yeah. But you won't start collecting branches and dry grass, will you?"- Jó film, jó dumákkal. A másik kedvencem a címszereplőtől: "Há' naja. Zeusz mindenkit fölcsinált a környéken, de amennyire tudom, felesége csak ez az egy volt. Juno." Bár hőn szeretett tanáraink némelyike kivágta volna a leányzót a görög és a római istenvilág ilyen keveréséért, azért egy 16 éves terhes amerikai csajtól nem rossz. ;-) Nézzétek meg ti is, érdemes!)
Hmm, na, visszatérve a szálláskérdésre, lakótársam még mindig nincs. Ezen az adminisztrátornéni is csodálkozott, aki ma reggel legédesebb álmomból ébresztett föl a telefonjával, hogy adjam le a leltárat (már tegnap leadtam), de aztán abban maradtunk, hogy valamikor majd csak megérkezik az a szobatárs...
Szóval, délelőtt elmentem tányért meg ilyeneket venni, mert a konyha elvileg föl van szerelve, de ez gyakorlatilag nem annyira igaz, másrészt meg nem fogok a reggeli májkrémes kenyeremért átmenni az emelet túlfelére. Kiszemeltem egy áruházat a térképen, mert tudtam, hogy ott kapok mindent, ami kell. Persze épp be volt zárva átépítés miatt, úgyhogy nyakamba vettem a várost, háztartási bolt után kutatva. Ilyenkor az ember természetesen mindent talál, csak azt nem, amire szüksége lenne. Szó szerint kilométereket gyalogoltam, mire ráakadtam egyre, és bár a kést kicsit drágállottam, már nem volt erőm továbbmenni és megvettem a felszerelést.
Ezután kisebb kitérőkkel hazatértem, és nekiálltam elmosni a cumót. Kicsit elgondolkodtam, és véletlenül a szivacs szélét húztam végig a kés élén. Na, ekkor az addig ártatlan, recés konyhakésnek látszó tárgyról kiderült, hogy igazából életveszélyes fűrészfogas szamurájtőr, ugyanis nem csak a mosogatószivacsból, hanem rögtön az ujjamból is lekanyarított egy darabot. Miközben probáltam elállítani a vérzést, és az evőeszközök istenét szidalmaztam, de csak halkan, nehogy meghallja, tekintetem a bűnös pengére tévedt, és ezt a feliratot láttam rajta:
VICTORINOX. SWISS MADE.
Na jó, akkor már értem, mi került rajta annyiba. És azt is, hogy hogy a szöszbe vágta át félig az ujjam. Jó, kis túlzással, de akkor is. A svájci késesipar csodája, hogy a ménkű csapna belé.
Persze semmi kötszerem nem volt, úgyhogy a jól bevált, de kevéssé mutatós papírzsebkendő- hajgumi- kombóval kezeltem a problémát, majd lementem a gyógyszertárba ragtapaszért. A lelkem azonban még az ujjamnál is súlyosabb károsodást szenvedett az esettől, amit kénytelen voltam egy virágzó kaktusz és egy bambuszkorallal díszített, de akciós nyaklánc megvételével orvosolni. Utóbbit Ahmednél vettem, akinek keleti szuvenírboltja van egy sarokra a kolitól. Illetve, lehet, hogy Abdulnak, Abunak vagy Mehemednek hívják, de nekem inkább Ahmed- típusnak tűnt. :-) Megdicsérte a választásomat, a karkötőt, ami rajtam volt, mikor megtudta, hogy magyar vagyok, Budapest szépségét, szóval, született kereskedő a fazon. Kár, hogy a többi holmija túl drága az én pénztárcámhoz. De talán majd legközelebb alkudozom vele egy kicsit, mert tényleg szuper cuccai vannak egy hozzám hasonló kelet- rajongó számára. (Hmm, inkább mégsem. Az a gyanúm, hogy a végén nem én járnék jól.) :-)
Hát, ennyit mára, holnap Győrben leszek, mert hova jutnánk, ha kihagynám a szokásos középkoros kirándulást! (Szerencse, hogy nem Debrecenbe megyünk. Az problémásabb lenne.)