There and back again

Na, itt vagyok, visszatértem a szép hosszú tavaszi szünetről. Majd' két hetet töltöttem otthon, és azt kell hogy mondjam, minden pillanatát élveztem. Voltam Hévízen, megünnepeltem a húsvétot a családdal, és mivel irtó hősies vagyok, még a suliba is bementem! Ezen kívül múlt hétvégén megmutattam Steffinek Budapest nevezetességeit, de erről majd retrospektív beszámoló következik, ha odaadja nekem a képeket. (Én azzal voltam elfoglalva, hogy nehogy eltévedjünk, úgyhogy a fotózás rá maradt.)
Vasárnap érkeztem meg Bécsbe, és üres lakás fogadott, ugyanis Sonja már elköltözött az új albérletébe, ahonnan rálátása van Schönbrunnra! (Bár azt mondja, csak a gazdasági épületekre, dehát akkor is!)
A tegnapi nap nagy részét a könyvtárban töltöttem. Történt ugyanis, hogy előjegyeztem úgy három héttel ezelőtt egy könyvet az egyetemi könyvtárban, merthogy ki volt kölcsönözve. Kaptam egy emailt úgy egy hete, hogy mehetek érte. Beballagok a könyvkiadó nénihez, ő szépen lecsekkolja az olvasójegyem, elkezdi keresni a könyvet. Nem találja. Visszajön, megint megnézi a számítógépet, újra elkezdi keresni, nem találja. Szól a kollégájának, akkor már ketten böngészik a polcokat, úgy sincs meg. Ekkor már vagy tízen áltak sorba mögöttem. Úgy két perc múlva sűrű vállvonogatások között visszatértek, hogy bár a könyv a rendszer szerint itt van, igazából szőrén- szálán eltűnt. Majd küldenek egy emailt, ha esetleg megkerül, de ne nagyon reménykedjek!
Ezen egy kicsit felhúztam magam, mivel már nagyon el vagyok maradva a tanulással, így vettem egy nagy levegőt, és elbumliztam a Hofburghoz. Hogy miért? Hát mert ott van az Österreichische Nationalbibliothek, ami nem meglepő módon az OSZK itteni nagytestvére. Akik ismernek, tudják, mekkora bajban kell lennem ahhoz, hogy otthon felmenjek a várba, mivel minden alkalommal az őrületbe kerget az a könyvtár. Például nem látok el az olvasóterem egyik végéből a másikba, és ez csak a legkisebb probléma. Így aztán kezdődő gyomorgörccsel nyitottam be a méretes kapun, hogy aztán kellemesen meglepődjek.
Ugyanis, bár a rendszer itt is szörnyű, de amíg a könyvemre vártam (csekély másfél- két óra alatt hozzák fel őket), sikerült nagyjából kiismernem a katalógusok szövevényes hálóját, és még a személyzetnek sem mentem az agyára! (Ja, türelmesnek kell lenni a szegény hülye külföldivel.)
Aztán mikor végre kezemben tarthattam az áhított művet, nekifogtam, és együltő helyemben elolvastam és kijegyzeteltem, mert több időt nem tudok rászánni. Este nyolcra végeztem vele, így megtapasztalhattam az "éjszaka a könyvtárban" jelenséget, amikor az emberen kívül már nincs ott más, csak az ügyeletes és néhány, olvasástól vörös szemű őrült könyvmoly/referátummal elkésett diák, és minden zaj százszor hangosabbnak tűnik, mint valójában. Izgis volt.
Egyébként az egész sokkal modernebb és otthonosabb, mint az OSZK, dehát ha kicsit sárgább és savanyúbb is, az a mienk. (No igen, például a fő olvasóterembe percenként vízpárát fújnak, hogy ne legyen olyan száraz a levegő. Bár a könyvtárosokat ismerve ezt nem azért csinálják, hogy a szegény nép szeme ne essen ki a helyéről, hanem hogy a könyvek lapjai ne károsodjanak. Ilyenek ezek.) :-)
Annak köszönhetően, hogy ilyen soká szabadultam, vethettem egy pillantást a ragyogóan kivilágított Heldenplatzra és a Rathausra is. Mindkettő gyönyörű, kár hogy nem volt nálam a fényképezőgépem.
Ennyit a könyvtári kalandjaimról, a tegnapi napnak még folyt. köv.