A bolondok napja, avagy pizsama a laptoptáskában

Számomra a bolondok napja már tegnap elkezdődött, ugyanis ma kellett kiköltöznöm az eddigi szállásomról és áthurcolkodni egy másik koliba.
A lét egyik örökérvényű törvénye, hogy bár elmenetelkor elvileg ugyanannyi cuccod van, mint amikor jöttél, gyakorlatilag mégse férsz be a táskáidba. Este tízkor a hátizsákomon ugrálva komolyan elgondolkodtam ezen a nagy igazságon, miközben még ott várt egy halom ruha, amiről fogalmam sem volt, hova fogom rakni. Így került a pizsama az USB- kábel mellé. Éjfélre sikerült végeznem, és reggel a következő felszereléssel indulhattam útnak:
- 1 nagy görgős sporttáska
- 1 nagy túrahátizsák
- 1 kisebb bőrönd
- 1 nejlonszatyor, amiben egy ragyogóan csörömpölő lábos lett elhelyezve
- 1 laptoptáska, aminek a füle leszakadni készül, a pántja pedig folyton kioldódik (eddig ezt nem csinálta)
- 1 kistáska.
Hálistennek volt annyi eszem, hogy ezúttal hallgattam a szülői sugalmazásra és hívtam egy taxit, ugyanis kiderült, hogy ilymódon felmálházva néhány száz méter megtétele is fölér számomra egy spártai terepgyakorlattal.
Oda is értem az irodához, ahol le kellett adni a kulcsot. Az iroda zárva volt. A szerződésben az szerepel, hogy kilencig kell elhagyni a szobát, ők meg olyan kedvesek, hogy tízkor nyitnak. Még az előtérbe se akartak beengedni, hogy legalább sorba ülhessek! Ki is cseleztem őket, mert becsöngettem a német tanfolyamok irodájába, és ők kinyitották az ajtót. Így vártam egy ideig többedmagammal, akik szintén hasonló ügyeskedéssel jutottak be, mígnem jött egy színesbőrű leányzó, aki leginkább Queen Latifah-ra emlékeztetett. Miután konstatálta, hogy bár a dolgozók bent vannak, az iroda mégsincs nyitva, olyan patáliát rendezett a kaputelefonba, hogy kijött valaki, és le lehetett adni a kulcsot. A határozott fellépés néha csodákat tesz.
Ezután némi kevergés árán (rossz házszámra emlékeztem) a kollégiumot is megtaláltam, és sikeresen be is jelentkeztem.
Remélhetőleg ez lesz a végleges szállásom, és ez a hely sokkal szebb, mint az előző volt, viszont emeletenként csak egy konyha van. Egyébként a szlovén kulturális központ üzemelteti, úgyhogy lehet, hogy mire hazamegyek, már perfekt leszek a keleti Alpok népzenéjéből...
A lakótársam még nem érkezett meg, úgyhogy csak reménykedem, hogy jó fej lesz! Eddig még mindig szerencsém volt. :-)