Az első nap az iskolában- 2008. március 4

Emlékszem, alsós koromban egyszer írnom kellett egy fogalmazást ezzel a címmel. Hát, ma tényleg úgy éreztem magam, mint 7 évesen. Pont olyan furcsa és ismeretlen volt minden.
Két óramegbeszélésre kellett mennem (összesen három kurzusom lesz itt, ami nagyon baráti), amik hálistennek ugyanott voltak, közvetlenül egymás után. Mivel múlt csütörtökön már jártam a tanszéken, nem okozott gondot a terem megtalálása, és Mátéval is összefutottunk.
Az első szeminárium címe Tracht im Mittelalter (Középkori viselet), amit az egyik professzornő tart. Rögtön jól bele is húzott a terminológiai kérdésekbe, annak ellenére, hogy a Power Pointjában Paris Hilton is helyet kapott (ez halálosan komoly), és ebből én szinte semmit sem értettem. Persze nem a neves örökösnő viselt dolgai (tudom, rossz szóvicc) okoztak gondot, hanem a különbségtétel a „Tracht”, a „Kleidung”, a „Mode”, a „Kostüm” és egyéb más kifejezések között, amik történeti kontextusban még véletlenül sem azt jelentik, ami a magyar- német szótárban áll. Remélhetőleg a handout, ami fel fog kerülni az internetre, majd szolgál némi információval. Kiosztotta a témákat, én pedig sikeresen megszereztem a kora- és későközépkori női viseletet, és még azt is megbeszéltem vele, hogy használhassak magyar forrásokat. Azt hiszem, csinálok majd egy helyes kis összehasonlítást a (na, középkorosok, mondjuk kórusban) tárgyi, írásos és képi források felhasználásával.
A következő óra Európa és az Újvilág a koraújkorban címen futott, és nagy lelkesedéssel töltött el. Lesznek vikingek (Vörös Erik és társai), spanyolok (Port Royal, johohó!) és jóravaló angol telepesek, és halászat az Atlanti- óceánon és dohányültetvények régészete és egyéb gyönyörűséges dolgok. Ezek után nem csoda, hogy itt ismét lecsaptam egy szívemnek kedves témára, így az észak- atlanti térség újkori kerámiájával foglalkozhatok majd. Óh, olasz majolikák, angol porcelánok, jövök már!
Ja, és a suliban is tettem szert új ismeretségekre, ugyanis vannak német Erasmusosaik is. Velük el is mentünk kávézni, és olyan kedvesek voltak, hogy elnézték nekem, hogy ülök kukán, és hallgatom őket, és ha néha sikerül valamit fölfognom a társalgásból, akkor angolul kotyogok bele. Találtam viszont egy rokonlelket, akit érdekelnek a törökök! Igaz, azt hiszem, a srácot a közép- európai vonaldíszes kerámiától a török fürdőépítészetig minden érdekli, de hát ez egyáltalán nem baj. Már meg is beszéltük, hogy hozunk egymásnak könyveket.
A délután folyamán még elintéztem, hogy tudjak internetezni, aztán hazamentem.
Ma este aztán városnéző túra volt. Mivel Sonjával és Steffivel mentem, a német vezetésre soroltunk be, és nagy meglepetésemre egy csomó mindent értettem! Sőt, a lányokkal már részben németül beszélgettem! Csak fejlődőképes vagyok azért… Bár aztán hazajöttünk, és Sonja kérdezett valami halál egyszerű dolgot, nekem meg háromszor kellett elismételtetnem vele, mire fölfogtam… Hát, nemtom. Szegény Sonja, meg van velem áldva.
Bécs egyébként nagyon szép város, tele neogótikával, neoreneszánsszal és neomindennel, de a mai séta eléggé gyorstalpaló volt, úgyhogy ha már a saját tempómban végigjártam mindent még egyszer, majd írok a nevezetességekről is. Ennyit mára, irány az ágy!