A német tesztek szépségeiről

Úgy érzem, ma végre csináltam valami hasznosat is.
A napot az Universitätscampuson kezdtem, ahol jelentkeztem az áprilisban kezdődő nyelvkurzusokra. Ehhez ki kellett tölteni egy tesztet, írni egy levelet, és rövden elbeszélgetni az ott ülő bácsival németül. Ezeket én legjobb tudásom szerint meg is csináltam, és úgy gondoltam, majd szépen bekerülök az alsó- középfokra, ahová a hozzám hasonló beszédképteleneket dugják. Aha persze, a gond csak az volt, hogy a kedves úriember szépen lassan, tagoltan beszélte Goethe nyelvét, ellentétben a bécsiek többségével, így értettem, mit mond, és kivételesen még válaszolni is tudtam. Az meg a másik, hogy az elmúlt tizenöt évben összeszámolni sem tudnám, hány tesztet töltöttem ki és levelet írtam meg nyelvvizsgafelkészítés címén, így meglehetősen nagy gyakorlatom van benne. Hogy mi sült ki az egészből? Nos, bekerültem a legmagasabb középfokra, és a bácsi erősen sajnálkozott, hogy nem beszélek kicsit jobban (!), mert akkor a felsőfokú tesztet is megcsináltatná velem! Én ugyan figyelmeztettem, hogy a szokásoshoz képest most nagyon jól megy, de azt felelte, hogy az alacsonyabb szinteken csak elunnám magam, és nem fejlődnék. Te jó ég, könyörgök, ha mindig ennyire pöpec lennék, tegnap nem ültem volna olyan kukán azon az átkos Burgenforschung előadáson! Sürgősen el kell kezdenem Sonjával németül kommunikálni, mert különben szégyenben maradok.
Miután mindent kitöltöttem, befizettem, stb., elmentem megkeresni az Erasmus- irodát, hogy szerezzek bécsi telefonkártyát, és csináltam néhány szép fényképet a campusról, amiket remélhetőleg hamarosan fölrakok. Közben eltévedt magyar turistákkal is találkoztam, akiktől sikerült útbaigazítást kérnem, majd miután egyikünk se tudott segíteni a másiknak, sűrű vállvonogatások közt megbeszéltük, hogy ez az épület- és udvaregyüttes kész labirintus.
Innen a Stephansdomhoz igyekeztem, mivel akartam végre valami "wirklich gotisch"-t látni, ahogy az idegenvezetőnk mondta kedden.
Elöljáróban csak annyit, hogy ez a katedrális tényleg eszméletlenül szép, a beszámolóm pedig majd a képekkel együtt következik, amint rászánom magam, hogy letöltsem őket a fényképezőgépemről.
Óh igen, és már koncertjegyem is van szombatra, de erről majd akkor!