Egy másik bécsi útról…

Ja igen, Szilvi barátnőm olyan aranyos volt, hogy küldött nekem egy Balassi- verset, amelyben Bécsről is szó esik. Be is rakom ide, mert örültem neki, még egyszer köszönet érte. Le lehet vonni belőle a következtetést, hogy a mi Bálintunk bárhol, bármikor kiválóan tudott szórakozni. (Bár amikor elmeséltem Sonjának, miről szól a vers, közölte, hogy micsoda tipikus szemét macsó pasi. Ennyit a magas irodalomról.) ;-)

HATVANODIK: BÉCSI ZSUZSÁNNÁRÓL S ANNA-MÁRIÁRÓL SZERZETTE
az "Doklei sem se divicicom bila"nótájára, vagy amaz lengyel nótára: "A pod liesem"

1

Az Zsuzsánna egy szép német leán,

Bécsben lakik Tífingráb utcáján,

Piros rózsa tündöklik orcáján,

Szép kaláris tetszik az ajakán,

Kit sok vitéz kíván

Szép voltát csudálván,

De csak héában szeretik sokan.

2

Vagyon ennek egy szép atyjafia,

Kinek neve víg Anna-Mária,

Sok jó úrfi csak azt síja-ríja,

Mert mint nénje, szép, s nincs semmi híja:

Arany színű haja,

Mint egy gyöngy az foga,

Tiszta mézzel foly ő édes szava.

3

Egy társommal midőn én ballagnék,

Szerencsére reájok találék,

Rájok nézve ottan felgerjedék,

Jó társom is szerelemben esék.

Ők ottan éleszték,

Kedveket jelenték,

Vélek azért mi megesmérkedénk.

4

Kezet fogván egymással azontúl,

Házban lépénk mindnyájan utcárúl,

S mint az méhek szegfű szép virágrúl,

Mézet szedénk egymás ajakárúl;

Minden bánatunktúl

Ott mi esénk távul,

Hogy szerelmet nyerheténk egymástúl.

5

Többet szólnom dolgunkról nem szükség,

Elég, hogy megvolt minden édesség,

Ölelgetés, csók, tánc, gyönyörűség,

Ékes beszéd, tréfálás, nevetség,

Ki ugyan nem elég

Bús szívemnek, mert ég,

De versemben itt légyen immár vég.

6

Kurta oktáván a sovány böjtben,

Pozsony városából kimentemben

Szerzém ezeket ilyen versekben

Táncnótára egy kisded énekben,

Az másfélezerben

És nyolcvankilencben,

Hogy bécsi virág juta eszemben.